Pepita – SLPM 37017
- Ipi-apacs
- Elvarázsolt kastély
- Füttyös Gyuri
- A Thököly úton
- Esténként más a körút
- A szerelem jó
- A híd felé
- Szent Péter
- Ringlispíl
- Élet, várj még
Ipi-apacs
Gallai Péter – Fábri Péter
Fény matat a falon, hajnal árny ül a szavakon, hajnal tovaröpülő álmok hajnalban. Fogkefe, fapapucs, szappanhab a konyhai örömök, kávégőz ma megint rólad álmodtam. Aki szeret aki nem, vagy ipi-apacs aki bújt, aki nem jobb, ha szalad ne legyek a hunyó, hiszen úgy félek az is álom volt, hogy utolérlek! Indulok egyedül busz visz hány kusza zötyögő emlék az a tükör arc egy tört ablakban. Szétesik, ami volt, el nem hagy őrzik a cserepek, nem számít ma megint rólad álmodtam.
Aki szeret, aki nem vagy ipi-apacs
aki bújt, aki nem jobb, ha szalad
ne legyek a hunyó, hiszen úgy félek
az is álom volt, hogy utolérlek!
Végre letesz a busz, végáll
visz le a mozgólépcső
tovarobogok hűvös metróban.
Majd ez a nap is el, majd elmegy
nem marad emlék, más minthogy
ma megint rólad álmodtam.
Aki szeret aki nem, vagy ipi-apacs
aki bújt, aki nem jobb, ha szalad
ne legyek a hunyó, hiszen úgy félek
az is álom volt, hogy utolérlek!
Aki szeret aki nem, vagy ipi-apacs
aki bújt, aki nem jobb, ha szalad
ne legyek a hunyó, hiszen úgy félek
az is álom volt, hogy utolérlek!
Aki szeret aki nem, vagy ipi-apacs aki bújt, aki nem jobb, ha szalad ne legyek a hunyó, hiszen úgy félek az is álom volt, hogy utolérlek!
A híd felé
Gallai Péter – Fábri Péter
Ahogy indultál a híd felé, hogy a villamosra szállj, ahogy elbúcsúztál hirtelen, és én nem szóltam, hogy várj. Ez az emlék néha visszajön, ez az emlék néha fáj, ahogy indultál a híd felé, és én nem szóltam, hogy várj. Persze nem hittem, hogy szólni kell. Aki indul, menjen el. Látom tétován mész a híd felé a ködben, s hogy a villamos visz a hídon át, látom, nem jössz többé és látom közben azt az el nem múló éjszakát. Hiszen azt mondtad, hogy jobb nekem, mert úgyis véget ér, és közben fogtad a sálamat, mert kapaszkodik, aki fél. Hiszen azt is mondtad, jó vagyok és hogy mégsem jó a jó. Végül elmosolyodtál, azt hiszem, ahhoz úgysem kell a szó. És én nem hittem, hogy szólni kell. Aki indul, menjen el. Látom tétován mész a híd felé a ködben, s hogy a villamos visz a hídon át, látom, nem jössz többé és látom közben azt az el nem múló éjszakát. (zenei betét) Látom tétován mész a híd felé a ködben, s hogy a villamos visz a hídon át, látom, nem jössz többé és látom közben azt az el nem múló éjszakát. Látom tétován mész a híd felé a ködben, s hogy a villamos visz a hídon át, látom, nem jössz többé és látom közben azt a soha nem múló éjszakát.